Range Rover Velar – Az angol esztétika
A Land Rover luxus suvokra - és a legutóbbi iparági pletykákra hivatkozva - már lassan luxus személyautókra specializálódott része a Range Rover. A márkanév itthon még hamvas, nem tapadnak hozzá fura elképzelések a társadalomban. Talán a múlt megbízhatatlansági dolgai időnként a felszínre törnek, de amióta az új tulajdonos átvette a gyeplőt, sokat változtak a dolgok. A márka és a Velar leginkább a benne lévő esztétikával vonzza a figyelmet, más módon hat, mint a német konkurensek.
Egy kicsit úgy működik az autó – a belőle áradó esztétika miatt – mint anno a Saab és a Volvo. Ezért a bűnözők, az egybe nyakú srácok nem kedvelték a svéd prémium kettőst. Nem vonzotta annyira és úgy a figyelmet, mint a prémium német trió.
Elsőre értelmetlennek tűnik a legfrissebb Range Rover megjelenése, de a suv piac és főként a luxus szabadidő-autók ligája annyira pörög, hogy van helye az újdonságnak. A Mercedes GLC, GLE Coupé-féle, sportos suvok ellenfele a Velar, amely az angolok palettáján az Evoque és a Range Rover Sport közötti rést tölti ki. A 4,8 méteres autóban ezért nem kell keresni hétüléses kivitelt, helyette van a sportos kinézet és meglepően jó terepjáró-képesség.
A hazai bemutatón három motorral sikerült kipróbálni az angol gépezetet, elsőnek a 240 lóerős, kétliteres alap motoros kivitelt vezettük, amivel nem volt semmi gond, a nyolcsebességes ZF váltóval prímán tette a dolgát. Talán a négyhengeres motor hangja volt a furcsa, de jól ment vele az autó. Ez motor a mindennapi életben remekül teljesít és nincs vele semmi baj. A problémát az jelenti, ha valaki kipróbálja a hathengeres dízelt... Itt másabb a hang és azért a 700 Nm és a 300 lóerő párosa egész jól repíti az alumínium karosszériát (6,5 sec 100 km/órára). A korábban említett ZF váltó itt is pazar, a Jaguar-Land Rovernél megszokott kör alakú választó gomb kezelése pedig nagyon egyszerű és könnyed.
A habot a tortán a V6-os, kompresszoros benzines vezetése jelentette, akiben van egy kis műszaki véna, az imádni fogja, nem csak a csodálatos hangja miatt. A kompresszoros feltöltés eleve fehér holló a mai autókban, erősebb gyorsításkor olyan hang élményt ad, ami sajnos ritka a mai világban.
A legviccesebb az volt az egészben, hogy az épphogy bejáratott 380 lóerős autó fogyasztásmérője 12,9 literes átlagot mutatott. Ettől jóval kevesebbet nem fogyaszt a dízel sem, ráadásul az elmondások szerint, közúton – miután kiélvezkedte magát a hang orgiában a sofőr – reális a 10 liter körüli fogyasztás. A stop-start rendszer persze elérhető és ki is kapcsolható. Tömegben nincs nagy eltérés a hagyományos személyautóktól, mert épphogy meghaladja az 1800 kilót az alapmodell súlya, ami jó érték. 
A 20 milliós és a fölötti ligában játszó autókról túl sok kritikát nem lehet mondani, a rendkívül ízléses utastérben talán a kormány vékonyságát lehet negatívumként felhozni vagy a fekete zongoralakk bevonatú felületek ujjlenyomat és por gyűjtő képességét.
A kidolgozottság elsőrangú, nagyon esztétikus a belső, könnyen áttekinthető a konkurenciától eltérő műszerfal. A középső részen két képernyő is található, az alsón az autó pillanatnyi állapotait lehet megszemlélni, pl. hajtásét. Ezt a megoldást a Range Rover és a Range Rover Sport nemrégen megtörtént ránc felvarrásakor is átvették. Így egyedibb, hangulatosabb belsőt kínálnak a konkurenseknél.
A központi menürendszer könnyen átlátható, és jól kezelhető, még az antikütyüsök is jól elboldogulnak vele. A tervezők a klíma vezérlését szerencsére tekerő kapcsolóval oldották meg, így nem szükséges a menüben keresgélni a változtatásért.
Szintén egyszerűen lehet váltani a terepes módok között, az a nagy plusz pont az autó mellett, hogy a nyomaték-sokszorozó "felezővel" is kérhető. Ezért vannak jó terepjáró képességei, amit a tulajdonosok nagy valószínűséggel sosem fognak kihasználni.
Benedek Attila
