Formula-1 - A biztonság fejlődése

A világ legnépszerűbb és legjobban eladott autóverseny szériája az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött a biztonság terén. Ezt járjuk körül.

A mai F1 elődje, az 1930-as években fénykorát élő Grand Prix, azaz nagydíj versenyzés volt. Ebben a korszakban leginkább a nemzetek csatája zajlott, miközben a vékony gumis, vacak futóművű autók már 200 km/óra feletti tempóval haladtak. Ez a korszak is sok elhunytat hagyott maga mögött, az 1950-ben indult F1 sajnos folytatta ezt a szomorú tendenciát.

Teljesen érhető, mert a biztonsági övet nélkülöző ülés, sapka és motoros szemüveg képviselte a ”védelmet”. Az 1970-es évek végéig sok pilóta hunyt el a pályákon, egy f1 fogadás oldal szerint.

Közben olyan nagy nevek kardoskodtak a zárt sisak és a tűzálló ruha kötelezővé tételévé, mint a háromszoros világbajnok Sir Jackie Stewart. A sokáig alkalmazott csővázat, az 1970-es évek vége felé felváltotta az alumínium szendvics szerkezet. Ez a megoldás könnyű volt és erős, de nem nyújtott igazán hatékony védelmet.

Az első komoly mérföldkőnek - a biztonság terén - a McLaren MP4/1-es típusa tekinthető (1981). A kor tervezőzsenije - John Barnard - a Hercules Aerospace segítségét kérte, mikor a megalkotta az első szénszálas vázat, amit még ma is monocoque-nak, azaz egy törzsű váznak hívnak. Elég morbid, de ez az elem leginkább egy fekete, a harmadában nyitott koporsóra hasonlít a legjobban. Ehhez rögzítik a motor, váltó párost és a futóműveket, majd rá kerül a szintén szénszálas karosszéria borítás.

A kezdetekben, a technológiát nem ismerők elég bizalmatlanok voltak a vékony és könnyű vázzal szemben. Az első pozitív meglepetést az 1981-es monzai hétvége hozta, ahol John Watson hatalmas tempóban bukott és sértetlenül szállt ki az összetört autóból és ezután vissza sétált a boxba... Korábban egy ilyen bukás minimum súlyos sérülésekkel, de inkább a biztos halállal volt egyenlő.

A szénszálas technológia fejlődött, de a sportot megrázta az 1994-es imolai verseny, amikor Roland Ratzenberger és Ayrton Senna elhunyt. Ez lökést adott a szabályalkotóknak, hogy biztonságosabbá tegyék az autókat, sisakokat és a pályákat is.

Érdekesség, hogy ez az esemény kihatott az utcai autókra is, mert a ma ismert szigorúbb NCAP törés teszteket utána vezették be (1996). Ez a szigorítás sok ember életet mentett és ment meg ma is az utakon.

Felipe Massa 2009-es, majdnem végzetes kimenetelű hungaroringi balesete és nem sokkal előtte Henry Surtees F2-es tragédiája rávilágított arra, hogy a sport még mindig veszélyes. (A motoros és F1-es világbajnok John Surtees fiának az életét egy elszabadult kerék oltotta ki.) Plusz a tengerentúlon is történt több súlyos baleset és ott volt Jules Bianchi ütközése majd későbbi halála.

Ezek megmutatták, hogy a pilóták feje, nyaka és a felső teste a legvédtelenebb egy szerencsétlen ütközéskor vagy balesetnél. Ennek megakadályozására vezették be a glóriát 2018-ban és több más szigorítást. A felhozó F2-es és F3-as szériákban szintén alkalmazzák ezt a fajta védelmet, ez bölcs döntés volt, mert a titán fémkeret megmentette már több pilóta életét.

A glóriával párhuzamosan a Red Bull is fejlesztett egy megoldást, amit Aerosrceen-nek hívnak. Ez a nagy sebességgel a fülkének repülő kisebb tárgyak ellen (lásd, Massa balesete) is remek védelmet nyújt. Az energia italosok megoldása hamarosan debütál a 2020-as tengerentúli versenysorozatban.

Benedek Attila

Fotó: gyárak és Indycar