Miért óriási divat a szabadidő-autó?

Összeszedtük a főbb érveket az utóbbi időkben ultra divatossá vált suvok mellett. Az érvek elég józanok, de azért az autógyárak tovább pörgetik műfaj népszerűséget. A kategória térnyerését mutatja, hogy egyre kevesebb egyterűt és hagyományos személyautót adnak el.
Szabadidő-autók

A suvok melletti érvek többsége a terepjáróktól jött, ezek a járművek annyiban különböznek a ma divatos autófajtától, hogy pár fontos elemüktől megszabadították őket. Gyakorlatilag ezzel a mondattal el is intéztük a szabadidő-autók születésének a történetét.

Az egyik legfőbb érv a suvok mellett a terepjárós kinézet, ami macsósabb, testesebb autót takar, aminek van tekintélye az utakon. Ez masszívság a kisebb méretű járműveknél is megvan, csak össze kell hasonlítani a suvot az azonos műszaki alapon lévő hagyományos autókkal. Erre jó példa a Peugeot 208/2008 és a 308/3008-as páros, a "terepes" modellek vagányabbak, testesebbeknek látszanak, mint a velük műszakilag, méretekben egyező kis vagy kompakt autók.

Ehhez kapcsolódó fontos érv - ami a gyáraknak nagyon jó - hogy a szabadidő-autókat drágábban tudják eladni, mint a hagyományos gépeket. Így a sok azonos alkatrész és a minimális "ruha" alatti eltérés következtében, szép pénzeket keresnek a cégek ezeken a modelleken.

A hagyományos autóknál elviekben nagyobb hasmagasságú és testesebb járművek egyik előnye a magasabb üléshelyzet, ami a könnyebb beszállás miatt, az idősebbeknek vagy derékfájósoknak nagy pozitívum. Akiknek nincsenek ilyen testi problémáik, azoknak az a plusz pont, hogy a forgalmat jobban át lehet látni a magasabb ülésből és kényelmesebb a ki és a beszállás.

Az, hogy a gyárak folyamatosan, utód nélkül tüntetik el a egyterű modelljeiket, mutatja, hogy az utastérben is elég jók a suvok. Az öt méter feletti, de leginkább az amerikai gyártmányú szabadidő-autók azok, amelyeknél van igazi értelme a három ülés sornak, ahol hat vagy hét "fotelt" helyeztek el a hatalmas testben.

A Nissan Armada, Chevrolet Suburban, Cadillac Escalade-féle típusoknál tényleg van tisztességes lábtér hátul és ráadásul a csomagtartó is használható. A legtöbb testes szabadidő-autónál sok rakodó helyet helyeztek el a fülkében, így igazi utazó autóvá is váltak az aszfalt terepjárók.

Az előnyök sorát a vontatási képességgel folytatjuk. Ez a pont a nagyobb járműveknél jelenik meg inkább, az amerikai gyártmányoknál különösen fontos az utánfutózás, ott inkább a testes hajók, ultra nagy lakókocsik vontatására hegyezik ki ezt a képességet. Európában a kisebb jachtok vagy ló szállítok jönnek képbe az Audi Q7 és a Mercedes GLE, GLS típusoknál.



A terepjáró-képesség elég ingoványos téma a leginkább a városi dzsungel legyőzésére tervezett autóknál, sok típus, főleg a kisebb (Nissan Juke) és az eggyel nagyobb Qashqai ligájában nem is érhető el 4x4-es hajtással. Erre az esetek többségében - az általános használatban - nincs is szükség. A suvokkal való terepezéssel érdemes óvakodni, mert az autók alját kisebb-nagyobb műanyag lemezekkel védik, amelyek minimális védelmet nyújtanak terepen.

A márkák többsége nem helyez nagy hangsúlyt a terep-képességekre, azért van néhány üdítő kivétel, a terepes múlttal rendelkezők készítenek olyan verziókat, amelyek elég jól megállják a helyüket sárban, sziklás helyeken, ezeket a márkákat egy kézen meg lehet számolni. Ilyen a Jeep, Land Rover, Ssangyong és a Toyota.

Benedek Attila

Fotó: Alfa Romeo, szerző

Kapcsolódó cikkek